Amennyiben még nem regisztált felhasználónk. Kérem kattintson IDE!
Látogatók száma:75773
Alapinformációk
Jelen dokumentum az alábbi fájlcsomagok jogilag elválaszthatatlan része. Felhasználás előtt mindenképpen olvassa el az alábbi tudnivalókat!
A közölt anyag "freeware", azaz mindenféle korlátozás nélkül bárki szabad belátása szerint terjesztheti és felhasználhatja. Az ingyenesség ellenében a felhasználó elfogadja, hogy semmiféle terméktámogatás, garancia, és kártérítési kötelezettség sem jár részére: még akkor sem, ha jelen dokumentumot bármilyen okból nem olvasta vagy nem értette meg.
A dokumentumok használatához elengedhetetlenül szükséges néhány alapismeret birtoklása, pld.:
IBM kompatibilis PC számítógép kezelése
Microsoft Windows operációs rendszer kezelése
Microsoft Word programcsomag kezelése
Microsoft Excel programcsomag kezelése
Autodesk AutoCAD programcsomag kezelése
építőipari ismeretek (tervezés, projektbonyolítás, kivitelezés stb.)
Ezek az ismeretek tanfolyamokon vagy autodidakta módon sajátíthatóak el: a Kiadó ebben nem tud és nem kíván segíteni, még külön megkeresésre sem.
Az "AJANLAT.XLS" fájl egy Microsoft Excel 97 (Excel v8.0) programmal szerkeszthető táblázat, amely építőipari árajánlatok készítésére alkalmas. Semmiféle adatbázist nem tartalmaz: mindössze egy előre definiált sablon, amelyet értelemszerűen kitöltve igen gyorsan igen jó minőségű ajánlatadásra alkalmas anyaghoz jutunk.
Az "AJANLAT.XLS" munkafüzet megnyitásakor az Excel egy makróprogram jelenlétét fogja jelezni, és makróvírusok elleni elővigyázat okán felajánlja ennek kikapcsolását: a munkafüzetben a munkát segítő makrók vannak, ezek egyike sem vírus. ("AJANLAT" menü, "ALAPADATOK" űrlap.)
A munkafüzet 4 munkalapból áll: "FEDLAP", "STRUKTURA", "MINTA", "ALAPADATOK" és "AJANLAT". "STRUKTURA" = "Épületgépészeti költségvetések általánosan javasolt struktúrája". Ez és a "MINTA" munkalap a kimenő ajánlatból értelemszerűen törölhető.
Az ajánlat alapparamétereit a "***" jelekkel kiemelt szöveges magyarázatok celláiba kell beírni, értelemszerűen: ebben segít az "ALAPADATOK" űrlap.
Az "AJANLAT" munkalap 10 rész-szakág maximum 300-300db tétele számára tartalmaz helyet. A szükségtelen sorok ("Nr" 1-300-ig, vagy akár teljes rész-szakágak) és oszlopok ("Paraméterek" illetve "Gyártó,típus, forgalmazó") belátás szerint törölhetőek. A táblázat végén a főösszesítő automatikusan generálódik (ha a költségvetésben 10-nél kevesebb szakág szerepel, az üres sorok értelemszerűen törlendők).
Az árakat a piros karakteres oszlopokba szabad csak írni, a díjat is pénzegységben (és nem munkaórában) kifejezve. Az alapárakon "Anyagszorzó" és "Díjszorzó" állítható be: a diszkréció érdekében a két alapár oszlop elrejthető (a "G" és "H" oszlop feletti "zippzárral" - az Excel ezzel a problémakörrel az "Adatok/Tagolás és részletek..." menüpontban foglalkozik).
A becsukott oszlopokat a fájl elektronikus továbbadása esetén természetesen az új tulajdonos is ki fogja tudni nyitni, ami által a diszkréció sérülhet. A probléma megoldása ilyenkor a következő: az "I" és a "J" (felszorzott anyag/díj) oszlopokban lévő számok adatainak kijelölése, majd "Irányított beillesztés/Értéket" módszerrel a piros oszlopokba másolása. Ezután az Anyag- és díjszorzót természesen 1-re kell visszaállítani.
Az egyes tételsorokat definiáló "B", "C" és "D" oszlopok elé/közé/után minden további nélkül szúrhatóak be új oszlopok. (Példák. Igényes terveken minden készülék tervjellel van ellátva: ezeknek nyitható új oszlop. A költségvetés készítőjének hasznos, ha új oszlopokban jelöli a beszállítót, és a kalkulált ár származtatását: pl. "listaár-10%". Ezután a beszállítóknak kiküldendő táblázat egyszerűen a beszállító oszlop szűrőzésével létrehozható.)
Az AJANLATR.XLS résszámlák elszámolására is alkalmas: ehhez az "Y" oszlop feletti csoportot kell megnyitni, ahol a lila cellák kapcsolóként működnek. Ha
minden kapcsoló 0: a teljes mennyiséggel számol ("E" oszlop")
egyik kapcsoló 1: csak az abban az oszlopban megadott mennyiségekkel számol. Ugyanígy több kapcsoló 1-es állása esetén értelemszerűen a bekapcsolt oszlopokban szereplő mennyiségek összegével számol a táblázat (pl. a göngyölített összeg kiszámolására használható).
a "készültség" oszlopban "!!!" jel jelenik meg: 100% feletti teljesítést, azaz túlszámlázást jelöl.
13. ("végszámla") kapcsoló 1: az addig elkészült munkákat 100%-ra kerekíti. Természetesen ha ilyenkor más kapcsoló is 1-es, annak az oszlopnak a mennyiségei hozzáadódnak a kalkulált mennyiséghez. Túlszámlázás esetén a végszámla oszlop érteke 0, vagyis a túlszámlázás ténye mindenképpen csak a "végszámla" kapcsoló kikapcsolása mellett lehetséges.
Alapvető információkat tartalmazó rajzok (AutoCAD 2000)
Alapgondolatok a használathoz
El kell helyezni az ISOUNIHU.SHX fájlt a "C:/Program Files/AutoCAD R14/Fonts" könyvtárba, majd ezután elindítani az AutoCAD-et
El kell dönteni, hogy a rajz milyen egységben lesz rajzolva (m, cm, mm), és azt az "ALAP" blokkot kell megnyitni
El kell dönteni a méretarányt, és a bekeretezett területet annyiszorosára kell nagyítani.
A méretezés beállításához a "Dimension/Style..." ablakban a megfelelő méretarányt kell alapértelmezettnek beállítani ("Set Current")
Az "_" kezdetű layerek magyarázata:
_FRBIG: keret vastag vonalas részei
_FRMID: keret közepesen vastag vonalas részei
_FRSMALL: keret vékony vonalas részei
_TXTBIG: vastag szövegek (7, 10, 14 és 20mm magassághoz)
_TXTMID: közepesen vastag szövegek (5mm magassághoz)
_TXTSMALL: vékony szövegek (3.5, 3, 2.5, és 1.8mm magassághoz)
_DIM: méretezésnek fentartott layer
Alapgondolatok a papírtérről - AutoCAD R14/R15(2000) papírtér használata
Analógia
A papírtér olyan, mintha egy kézben tartott kinyitott napilapra ablakot vágnánk, és az ablakon át az újságot közelítve-távolítva néznénk a mögötte lévő világot.
Méretarányok tisztázása
A papírteret szeretni vagy nem szeretni ízlés dolga: mindenesetre akkor biztosan érdemes használni, ha egyazon terven különböző méretarányú rajzok vannak. Ilyenkor a modeltérben 1:1 kell rajzolni*, és a modeltérbe néző ablak (VIEWPORT) méretaránya a papírtérben lesz meghatározva. (* NAGYON FONTOS! 1:1-ben rajzolásnál is tisztázni kell az 1 egység fogalmát, hogy az m, cm, vagy mm. A feliratok méreténél figyelembe kell venni ezt, és hogy milyen méretarányban lesz a nyomtatás. Lásd még: DWU.XLS )
Plotter telepítés
Mielőtt a rajzhoz elkészül a papírtér, nyomtatót kell telepíteni: méghozzá olyat, amelyik a végleges méretű rajz kinyomtatására ténylegesen képes. Pl. A0 rajzhoz nem választható egy A4 asztali nyomtató... A nyomtatónak fizikailag nem kell meglévőnek lennie: a fájlba nyomtatást kell választani, és akkor a telepítő nem vizsgálja hogy fizikailag rendelkezésre áll-e a gép. Az AutoCAD-ből automatikusan lehetőség van Windows nyomtató használatára: tehát ha nem "falból" kell csak egy nyomtatót feltenni, használhatod a Windows nyomtató telepítőjét. Ha viszont tényleg csak a plotfájl (*.PLT) kell, akkor kizárólagosan az AutoCAD részére definiálható egy plotter (célszerű olyat amilyennel a terv ténylegesen nyomtatva lesz: bár ezt később meg is lehet változtatni), a "Tools/Options/Plotting" menüben "Add or configure plotters". (A telepítés egyszerű, mivel egy wizard végigvezet a lépéseken. Ha speciális a papírméret, az "Edit plotter configuration/Custom paper sizes/Add" menüből aztán egy újabb wizard bukkan elő: itt megadható a papírméret és ettől kifelé értelmezve akkora margó hogy még ráférjen a tekercsre. Ha a plotternek nincs ilyen menüje, a Windows-ban a "Settings/Printers" menüben kell a papírméreteket megadnunk.)
Papírtér beállításai
A "Layout1", "Layout2" stb. fülek egyikére kattintva a nyomtatóbeállítás ablak ugrik elő: feltételezem hogy ez ismerős a látvány. Felhívom a figyelmet, hogy a köztudattal ellentétben egy terv nem csak *.DWG fájl(ok)ból áll, hanem elengedhetetlen része minden olyan állomány amit használ:
betűtípusok (az AutoCAD FONTS könytárában *.SHX, illetve a Windows rejtett FONTS könyvtárából *.TTF)
plotterek (az AutoCAD PLOTTERS könytárában *.PC3)
plottolási stílusok (az AutoCAD "Plot Styles" könytárában *.CTB)
Ha ezek egyediek, célszerű mellékelni őket a *.DWG fáj(ok)hoz.
Ezután a papírtérben először is fontos beállítni a háttér színét: van aki mániákusan fehér háttér előtt szeret rajzolni, az AutoCAD alapbeállítása érdekes módon fekete modeltér és fehér papírtér... ("Tools/Options/Display/Colors") Ezután a papírtérre rárajzolható vagy copy/paste módszerrel átvihető a keret (M1:1!). Az első ablak, vagyis "VIEWPORT" automatikusan megjelenik, ez ráklikkelés után a sarkokon megjelenő "grip"-ekkel átméretezhető, illetve fel lehet venni új ablakokat a "View/Viewports/Poligonal Viewport" menüvel. A rajzlapon a papírtér és a modelltér váltása úgy történik, hogy kettőt kell kattintani az ablakon belüli illetve kívüli téren, attól függően melyik a választott munkaterület. Az ablak méretarányának beállítása: ki kell jelölni az ablakot, majd "Modify/Properties". A "Properties" ablakban a legördülő menüben a "Viewport"-ot kell választani, és a "Custom Scale" értéket kell beállítani (pl. 1/50 esetén ez 0,02). Vigyázat: a modelltérben ezután már nem szabad zoom-olni, csak pan-nel oda kell tolni a megfelelő részt. (A "Custom Scale" beállítása előtt érdemes szemre odazoomolni a kívánt területre, mert esetleg egy fekete részen nehéz lesz pan-nel odatalálni.)
Az AutoCAD a "Plot Styles" könyvtárban *.CTB nevű állományokban tárolja az egyes plottbeállításokat (színekhez rendelt vonalvastagságok), a "Fonts" könyvtárban pedig a *.SHX AutoCAD betűtípusokat. (Ha *.TTF betűtípust használunk, az a Windows "Fonts" könyvtárban található: ez "hidden", azaz "rejtett" könyvtár!)
Ha tehát valakinek odaadjuk egy *.DWG rajzunkat, illik mellé odaadni a *.CTB fájlt, valamint az általunk használt speciális fontokat!
Célszerű egy projekten belül lehetőleg minél kevesebb féle méretű rajzlappal dolgozni. Ez nyomtatáskor előny, mivel nem kell beállítgatni rengeteg rajzlapméretet: másrészt esztétikusabb is. Javasolt ezen kívül a papírméreteket az A/4 formátum többszörösének megfelelően választani.
Nagyon rossz szokás, amikor a tervező papírspórolás céljából beazonosíthatatlan helyekről vett részletekként adja ki a tervét, a raszterek feltüntetése nélkül! (További agyament olcsósítás ugyanezeket A/3 lapokra nyomtatva tenni, olyan megfontolásból, hogy nehogy már plottolni kelljen vinni a rajzot...)
Az AutoCAD alapértelmezett képernyője (nagyon helyesen!) fekete alapszínű. Amikor rajzoluk, a színeket érdemes úgy megválasztani, hogy a kevésbé fontos vonalak kevésbé, a fontosak pedig jobban látszódjanak! Javaslatom, hogy például egy épületgépészeti terven az építész alaprajzot vegyük a szürke valamelyik árnyalatára, a csöveket pedig élénk színekkel rajzoljuk.
Az MSZ a szabványos vonalvastagságokat úgy határozza meg, hogy a vonalméretek minden előzőnek a duplája legyenek, például: 0,25-0,5-1mm. Faxoláshoz 0,25mm-nél vékonyabb vonalat ne használjunk! Esztétikai megfontolásokból érdemes kipróbálni a 0,15-0,5-0,8mm kombinációt: az MSZ ajánlásnál szebb rajzot eredményez, a 0,15mm-es vonalak még szalmiákos eljárással is jól másolhatóak.
Az MSZ a betűk vastagságát a magasság 10-ed részének mértékére írja elő.
Nagyon jó és korszerű dolog az úgynevezett "konkurrens tervezés", amikor minden szakág ugyanabba az építész alaprajzba tervez, és így egyszerűen elllenőrizhetőek az ütközések. Ez a módszer lehetőséget ad pld. olyan speciális tervek nyomtatására, amelyen kizárólag a padlóba kerülő csőhálózat szerepel stb.
Sajnos a tervezők a papíron rajzolás metódusától nehezen rugaszkodnak el, és inkább azt az utat választják, hogy al-szakáganként és még szintenként is más-más építész alaprajzban dolgoznak. Így például készül földszinti víz-csatorna alaprajz, majd külön földszinti fűtés alaprajz, majd külön földszinti gázellátás alaprajz.
Egy lépés a konkurrens tervezés felé, ha az építész alaprajzot lehetőleg egyetlen layeren (fólián) szerepeltetjük, és e fölé tesszük az egyes rész-szakágakat. A szakágak közti váltás AutoCAD 2000-ben az "Express" menü "Layer Manager"-rével történhet (az Express menüt az AutoCAD Setup alapból nem telepíti, azt egyénileg kell beállítanunk!). AutoCAD 2002-ben ez a funkció átkerült a "Format" menü "Layer" ablakába: az AutoCAD 2000-ben elmentett layer beállításokkal ez pedig sajnálatos módon nem kompatibilis...
Nem tartozik szorosan a témához, de itt említem meg, hogy a fő berendezéseket és a strangokat úgyszólván kötelezően, a beszabályozási helyeket ajánlottan tervjellel célszerű jelölni, a tervjelölt elemeket táblázatba foglalni (lásd: PARAMS.XLS).
